Jogszabályi háttér

1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (Gyvt.)

2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról (Ákr.)

2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről (Ütv.)

Az Ütv. alapján az ügyvéd jogosult eljárni bármely hatóság előtt, így a gyámhatóság előtt is.

Mégis akkor miért nem vállalják szívesen az ügyvédek a gyámhivatali és gyermekjóléti eljárásokat?

1. Anyagi okok

Költséghatékonysági szempontból nem éri meg: A gyámhatósági és gyermekvédelmi eljárások díjazása ritkán fedezi a befektetett időt és energiát. Sokszor alacsony jövedelmű szülők keresnek meg ügyvédeket, akik nem tudják kifizetni a piaci ügyvédi díjat, vagy csak részletfizetéssel.

Ingyenes jogsegélyt várnak el: Az eljárásokban érintettek gyakran remélnek térítésmentes vagy jelentősen csökkentett díjas képviseletet, főként a gyermekek érdekére hivatkozva.

Állami kirendelés gyakorlatilag nincs: Az ilyen eljárásokban ritka a bírósági vagy hatósági kirendelés (pl. ügygondnok, pártfogó ügyvéd), így az ügyvédi bevonás gyakran önálló megbízás alapján történne, piaci feltételek mellett.

2. Jogszabályi és hatásköri korlátok

A gyermekjóléti szolgálatokkal szemben az ügyvéd tehetetlen: Ezek az intézmények nem peres, hanem szociális alapon működnek, nem kötelesek jogi válaszokat adni. Egy ügyvéd hivatalosan nem tudja kikényszeríteni a választ tőlük.

A gyámhivatal nem tekinthető klasszikus bírósági fórumként: Nincs tárgyalási kényszer, nincs meghatározott eljárásrend, az ügyintézés gyakran szubjektív, a döntések pedig nem ritkán dokumentálatlan háttérfolyamatokon alapulnak.

Korlátozott jogorvoslati lehetőségek: A gyámhivatali döntésekkel szembeni fellebbezések érdemben gyakran elutasításra kerülnek, és a tényleges bírósági felülvizsgálat csak hosszadalmas közigazgatási vagy polgári peres úton lehetséges.

3. Szakmai szempontok

Nehezen átlátható, informálisan működő rendszer: Az eljárások nem mindig dokumentum-alapúak, gyakran szóban történnek egyeztetések, „belső irányelvek” mentén döntenek, így egy ügyvéd számára kiszámíthatatlan, mit lehet egyáltalán érdemben képviselni.

Pszichológiai, szociális dimenziók dominanciája: Az ügyek nagy része nem jogi, hanem szociális, mentális, életvezetési probléma. Itt a jogi tudás gyakran háttérbe szorul.

A „képviselet” nem érdemben érvényesíthető: A gyámhivatali eljárásban nincs klasszikus ügyféli ellenérdek, az ügyvéd nem tud vitázni egy másik féllel, inkább egy hatósági „meggyőzésre” redukálódik a szerepe.

4. Személyes, emberi okok

Erős érzelmi bevonódás: Az ilyen ügyek gyakran rendkívül feszült, traumatikus élethelyzeteket érintenek – gyermekbántalmazás, válás, elidegenítés –, amelyek érzelmileg is megterhelőek az ügyvéd számára.

Folyamatos konfliktus, kevés sikerélmény: Sok az indulat, kevés az objektív tény, és az eredmény ritkán köszönhető kizárólag jogi munkának. Ez hosszú távon kiégéshez vezethet.

Ügyfelek irreális elvárásai: A szülők sokszor azt várják el, hogy az ügyvéd „megoldja” az élethelyzetüket, miközben jogi eszközökkel erre nincs valódi lehetőség.

5. Egyéb szempontok

Ügyfélkezelési nehézségek: A gyámügyi ügyfelek gyakran frusztráltak, elkeseredettek, bizalmatlanok – ez nem minden ügyvéd számára kezelhető.

Lassú és kiszámíthatatlan hatósági működés: Az ügyvéd hiába gyorsítaná az eljárást, a hatóság határidőn túl reagál, nem tart meghallgatást, nem válaszol – mindez az ügyvéd tekintélyét is aláássa.

Prestízs- és karrierkockázat: Ügyvédi körökben ezek az ügyek kevés szakmai elismerést hoznak. A családjogi specializáció inkább válóperekre, vagyonmegosztásra, peres képviseletre fókuszál, nem gyámügyre.

Összefoglalás

A Sorstárs Segítő tapasztalatai szerint a gyámhatósági és gyermekjóléti eljárások rendkívül sajátos világot képeznek, ahol a jogászok gyakran idegenként mozognak. Az ilyen típusú képviselethez nemcsak jogi tudásra, hanem pszichológiai érzékenységre, szociális kompetenciákra és rendkívüli türelemre is szükség lenne – amit nem minden ügyvéd vállal fel, főleg ha a jogi eredményesség is korlátozott.